Tovább erősödtek a testvértelepülési kapcsolatok a Kárpátaljai Alsóvereckével

A Nagypáli önkormányzat az e célra elnyert pályázati támogatás felhasználásával áprilisban autóbuszos kárpátaljai utat szervezett. Az utazásra a képviselő-testület tagjai, valamint a faluban működő civil szervezetek vezetői és a közösségi programokban részt vállaló legaktívabb tagjai kaptak meghívást.

Nagypáli és Alsóverecke települése 2016 nyarán kötöttek testvér települési megállapodást, az ötnapos program, valamint az önkormányzatok közötti kölcsönös tapasztalatcsere során a már kialakult kapcsolatok tovább mélyültek.

Az autóbusszal csütörtökön kora reggel indultunk a faluház elöl, és a délutáni órákban megérkeztünk utunk első állomására, Beregszászra. Itt már várt bennünket az idegenvezetőnk, aki a városban tett séta során bemutatta a legfőbb nevezetességeket, beszélt a város múltjáról és jelenéről. Beregszász Ukrajnában a Beregszászi járás székhelye, a magyar határtól mindössze 8 km-re van, a mintegy 24 ezres város lakosainak fele magyar, ezért is jelentős magyar kulturális központ. Sétánk során többek között megtekintettük a református templomot, mely a város egyik legszebb műemléke, láttuk az Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színházat, ahol korábban Vidnyánszky Attila (ma a budapesti Nemzeti Színház igazgatója) volt a színház főrendezője. Az egykori törvényszék épületében jelenleg a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola működik, itt található a Polónyi Katalin Textilmúzeum is, ahol különböző technikával készült beregi és más kárpátaljai vidékről származó szőtteseket láttunk. A beregszászi városnézést követő ebéd után továbbindultunk szálláshelyünkre Alsóvereckére, ahol a város vezetői szívélyesen fogadtak bennünket. A mintegy 2500 lakosú ruszin település a Volóci járásban található, a történelem során főként katonai és közigazgatási központként szolgált. Vendéglátónk az ukrán származású polgármester Ryabincsák Mihál Mihájlovics már több alkalommal járt Nagypáliban, a többnapos program során is velünk tartott.

  • 07_katonai-temeto-004_resize
  • 06_vereckei-hago-054_resize
  • 01_beregszasz-014_resize

 

Másnap a járási székhellyel, a közeli Volovec városával ismerkedtünk, megnéztük a felújítás alatt álló görögkatolikus fatemplomot, majd folytattuk utunkat a Szinevéri Nemzeti Parkba. A Park az ökörmezői járásban található, hegyekkel, erdőkkel borított, gazdag ásványvízforrásokban, jó természeti adottságai miatt a turisták előszeretettel látogatják. Egyik nevezetessége a 989 méteres tengerszint feletti magasságban hegyomlással keletkezett Szinevéri-tó, melyet légköri csapadékok és felszíni vizek táplálnak. Ellátogattunk az itt található 12 hektáros rehabilitációs központba, a „medveszanatóriumba”, mely 2011-től működik, elsősorban olyan barnamedvéket gondoznak itt, amelyeket korábban méltatlan körülmények között tartottak. A macik nem idegenkedtek tőlünk, többen is kíváncsian odamerészkedtek a kerítéshez. Este a kellemesen elfáradt csapatunknak a vidám beszélgetés mellett Kerekeséknél nagyon jól esett a finom vacsora, a frissen sült malacpecsenye, a többféle helyi gasztronómiai különlegesség.

Szombaton uticélunk egyik legfontosabb állomásához érkeztünk, ellátogattunk a Vereckei hágóra, a magyar honfoglalás millecentenáriumának alkalmából emelt emlékműhöz, melyet ünnepélyes keretek között megkoszorúztunk. A vereckei hágó történelmünk része, a legenda szerint itt jöttek be honfoglaló őseink. Az emlékmű elkészítésére Matl Péter, Kárpátalja egyik legjelentősebb mai szobrászművésze kapott megbízást, aki a környező népek népművészetének közös motívumai alapján alkotta meg a művet. Az alkotás bonyolult, többrétegű szimbólumrendszert foglal magába, a hétágú virágforma az ősi vallásokból vett életfamotívum, a hét ág egyben a hét magyar törzsét, az alsó kő pedig a vérszerződés kelyhét is jelképezi. A pusztuló emlékművet 2008-ban a Magyar Állam támogatásával újjáépítették, a Kelet és Nyugat közötti kaput is jelképezi.

Délután megcsodáltuk az alsóvereckei pravoszláv templomot, majd újabb fontos esemény következett, koszorút helyeztünk el a település felújítás alatt álló katonai temető emlékművénél. A főtértől mintegy 150 m-re terül el az a domboldal ahova a világháborúk magyar áldozatait hantolták el. Az emlékhely méltó kialakításában jelentős szerepet vállal a település ukrán polgármestere, emellett a Nagypáli önkormányzat koordinálásával a Honvédelmi minisztérium támogatásával folyamatban van a temető környezetének rendbetétele. Az Alsóvereckei I. világháborús temető felújítása a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. által kiállított BGA/7566/2018 iktatószámú támogatói okiratban foglalt támogatás összegéből - 3 500 000 Ft - valósul meg.

  • 09_arpad-vonal-016_resize
  • 11_munkacs-036_resize
  • 10_misel-001_resize

 

Vasárnap reggeli után először a Katlanfalunál lévő Szent Gyógyító Forrás zarándokhelyhez látogattunk, amelyben megfürödve a legenda szerint elkerül bennünket minden betegség. A víz alig néhány fokos, de Misa, a polgármester bátran belemerült néhány percre, igaz közülünk erre senki nem vállalkozott.

Rövid pihenő után továbbindultunk Felsőgerebenre az Árpád-vonalként ismert magyar erődrendszer látogatható földalatti alagút-és bunkereihez. A Magyar Királyi Honvédség légvonalban mért 600 kilométeres védővonalát a Kárpátokban alakították ki. A Gerebeni közel 2,5 kilométer hosszú háromszintes alagútrendszert a helyiek turistalátványossággá alakították és idegenvezetéssel bárki megnézheti a látogatható részeit. Nem mindennapi élmény volt kicsit elidőzni a földalatti bunkerekben, egy olyan második világháborús helyszínen, amit egykor embertelen körülmények között magyar katonák hoztak létre és itt éltek hosszú ideig a hegy gyomrában, a sebesültek itt gyógyultak, míg más harcszíntérre nem szólították őket. A kijáratnál lévő emléktáblánál mi is leróttuk kegyeletünket a hősök előtt. A bunkernél elfogyasztott ebéd után a közeli katolikus templomba látogattunk, ahol részt vettünk az itteni szokások szerint megtartott szentmisén.

Az utolsó nap reggeli után búcsút vettünk vendéglátóinktól, majd hazafelé még megnéztük a munkácsi várat. Kárpátalja legszebb történelmi műemléke fontos szerepet játszott a Rákóczi szabadságharc idején is, a vereség után osztrák kézre került. Az idők folyamán állaga leromlott, több célra is használták, többek között börtönként is, a második világháború után kezdetben laktanya volt, majd mezőgazdasági iskolaként működött. Közel húsz éve megkezdődött a restaurálása, szépen helyreállították, ma már múzeumként működik, szabadon látogatható, bástyáiról gyönyörű kilátásban volt részünk. Ezután folytattuk az utat Beregszászra, ahonnét ebéddel egybekötött rövid pihenő után vidám hangulatban indultunk hazafelé és a késő éjszakai órákban megérkeztünk Nagypáliba.

A kárpátaljai kiránduláson megismerkedtünk a határon túl élők nehéz életkörülményeivel, emellett gyönyörű tájakon jártunk, új barátságokat kötöttünk, mindannyian maradandó, örökre emlékezetes élménnyel gazdagodtunk.