Az idei tanévben osztálykirándulás céljából egy vidéki várost kívántunk felkeresni kulturális programokkal, autóbuszos utazással. A szervezésben azonban nehézségek adódtak, ugyanis több szempontot kellett figyelembe venni egyszerre. Nem mehettünk messze Zalaegerszegtől, mert volt, akinek a testvére ballagott aznap, volt, akinek a szülője kicsit később ért volna csak rá, ugyanakkor számunkra fontos volt az is, hogy tartalmas együttlét valósulhasson meg, biztonságos helyen, közlekedési útvonaltól távol, de autóval megközelíthető területen, nyugodt csendes helyen, ahol azért mégsem teljesen nomád körülmények között lehetünk.
Ebben a helyzetben az egyik édesanya, Gérusz Judit – a család Nagypáliban él - közbenjárására Nagypáli polgármestere, Köcse Tibor sietett a segítségünkre, kirándulásunkhoz rendelkezésünkre bocsátva a község szabadidőközpontját, ezzel együtt biztosítva a főzéshez, sütéshez szükséges helyet, eszközöket, padokat, asztalokat és székeket. A szülők és a gyerekek együtt érkeztek autókkal az Ökocentrumba. Fantasztikus volt az őszinte gyermeki örömöt látni az arcokon, amint kiszabadultak a gyönyörű természeti környezetbe, s megpillantották a szülők által meglepetésnek szánt, az érkezésükre már beüzemelt légvárat. Kezdetét vette a játék, vidámság és kacagás – és persze az közelebbi környék felfedezése. A szabadidőközpont mellett található játszótéren álló vár és az alatta álldogáló gombaházak megannyi játéklehetőséget kínáltak a kicsiknek. Különösen a fiúknak adott óriási élményt, hogy az ellenség legyőzése nélkül bevehették az erődítményt. Megfigyelhették a köveken sütkérező gyíkokat, s kiselőadást tarthattak az itt-ott felbukkanó rovarokról. A finom falatokról az anyukák és apukák – akik sütöttek-főztek - gondoskodtak mindannyiunk számára.Örültünk, hogy minden így alakult, mert diákjaimnak szavakkal nehezen kifejezhető örömöt jelentett a városi betonrengetegből kitörni a természetbe. A jó idő beköszöntével egyre nehezebb az iskola falai között kordában tartani azt a rengeteg felesleges energiát, ami egy másodikos csöppségben lakozik. Beton uralta, nem túlságosan nagyméretű iskolaudvarunk pedig nem elégséges a gyerekek mozgásigényének levezetésére. A Nagypáli szabadidőközpont viszont mindehhez tökéletesnek bizonyult, teljesen védett, biztonságos környezetet nyújtva, a szabadság megélésének élményét ajándékozva. A közösség építése szempontjából is nagyon fontos időt töltöttünk együtt. Nem csupán a gyerekek, hanem a szülők között is szorosabbá váltak a közösségi kötelékek. Úgy érzem, hogy a „rendhagyó, zöld” kirándulásunk ebben a tekintetben is felülmúlt egy „szokásos” kirándulást, amely példamutató szülői összefogással és a polgármester úr segítségével valósulhatott meg, és még az időjárásra sem panaszkodhattunk.
A kirándulás élményeit átbeszéltük a gyerekekkel, szülőkkel, és elmondható, hogy az osztály tanulóinak nagy része kijelentette, ők bizony Nagypáliba akarnak költözni, a szülők közül néhányan komolyan elgondolkodtak ugyanezen, valamint máris megszületett az ötlet, hogy gyakrabban szeretnénk Nagypáliba „kitelepülni”, hasonló jó hangulatú időtöltés céljából.
