Nagypáli kis néptáncosai, a Napraforgó Táncegyüttes tagjai október elsején a Veszprémi Állatkertbe látogattak. A jutalomkirándulást az önkormányzat szervezte azoknak a gyerekeknek, akik több éve lelkes tagjai a csoportnak, s rendszeresen lépnek fel a falu, illetve a kistérség rendezvényein. A kicsikkel és kísérőikkel meg is telt a falubusz, s az álmos, őszi reggelből ragyogó, nyárias napsütés kerekedett, mire megérkeztünk.
A hatalmas terület, a dimbes-dombos terep, a sok lépcső sem jelentett akadályt a kíváncsi felfedezőknek. Fáradhatatlanul kutatták a bokrok, fák között megbúvó állatokat, vagy épp türelmesen kivárták, amíg a gorilla hajlandó megmozdulni. Sokak kedvencei, a gyűrűsfarkú makik pedig közvetlen közelünkben, karnyújtásnyi távolságban bámészkodtak, ugrabugráltak. Az egyik legnagyobb élmény az állatsimogató volt, ahol megfoghatták, simogathatták a gyerekek az állatokat, s meg is etethették őket az állatkertben vásárolt eledellel. Nagy nevetés kísérte azt a jelenetet, amikor egy kecske ki akarta húzni az elemózsiás zacskót egy kisfiú kezéből, ám se a kisfiú, se a kecske nem engedte el a papírtasakot. (Persze a zacskó a huzavonában szétszakadt, s még nagyobb volt a hahotázás.) Természetesen mindenki kíváncsi volt a dinoszaurusz parkra is, amely 2016 májusában nyitotta meg kapuit a Veszprémi Állatkert látogatói előtt. A gigászi méretű őshüllőket 20000 négyzetméteres területen csodálhatták meg kicsik és nagyok. És amikor már minden szülő csak szuszogott, akkor a gyerekek még mászókáztak, fára másztak, kergetőztek. Mindehhez valószínűleg az a kürtőskalács szolgáltatta az energiát, amiért azt hiszem, minden szülő legalább kétszer állt (jó hosszú) sorba, miközben az itthonról hozott szendvicsek a táskákban lapultak. S a hazafelé vezető úton sem lankadtak a gyerekek: csiviteltek, játszottak, s élményeik (,,Nekem a nagy fekete medve tetszett a legjobban… nekem a hópárduc… nekem a pingvinek…. nekem a dinók….”) betöltötték a buszt és a felnőtt szíveket. Gyenese Viktória
