Csütörtökön, május 30-án a hagyományokhoz híven ismét felállítottuk a májusfát a közösségi ház előtti téren. A májusfa állítás szokását Magyarországon Temesvári Pelbárt említi először, a 15. században, elsősorban európai – főleg germán eredetű – hagyomány. A májusfa-szertartás a megújuló élet szimbóluma, minden évben új májusfát állítottak, abban a reményben, hogy bőséges termés várható.

A májusfa elkészítése és felállítása fontos eseménynek számított, mely nagy vigadalommal és ünnepléssel járt. Sokféle májusfa-változat ismert, vidékenként más és más. Erdélyben zöld lombokkal és ágakkal jelképezik, Nyugat-Magyarországon lehántolt kérgű, magasra nyúlt, kis lombkoronájú fák vagy póznák állítása dívik, az Alföldön és Észak-Magyarországon a közepes méretű lombos fák szolgálnak májusfaként. Bár alapvetően a tavaszköszöntés kelléke volt, nálunk a nyugat-európaitól eltérő szokás is kialakult. A májusfát szerelmi ajándékként, főleg legények állították a kiszemelt leányoknak. Így bizony előfordult, hogy a csinosabb leányzók több fát is kaptak, míg egyes eladósorban lévő lányok egyet sem, és az akkoriban nagy szégyennek számított. A fákat, a nőiességet megjelenítő színes kendőkkel, szalagokkal, virágfüzérekkel, díszítették föl, a tetejükre palackos italokat tettek. Erőfitogtatásként a virtuskodó legények felmásztak a lehántolt kérgű májusfákra, melyek tetejéről próbálták lehozni a rákötözött díszeket, édességeket, palackos italokat. Elterjedt pünkösdi szokás volt a fát ajándékozó legények megvendégelése a lányos házaknál, majd a lakoma után a májusfa körbetáncolása, és végül a kidöntése. Manapság a településeken egy közös májusfát állítanak fel, mellyel a közösséghez való tartozást, az összefogást kívánják kifejezni. Ennek jegyében a faluban is évek óta fontos közösségi esemény a májusfa állítás. A programon ez évben is a község apraja-nagyja képviseltette magát, ki-ki a lehetőségeihez mérten segített a fa előkészítésében, feldíszítésében, felállításában, de nem utolsó sorban az esemény mozzanatainak megörökítésében. Már délelőtt kiszemelték a 18 méteres fenyőt a férfiak, kivágták, és a falu központjába vitték, ahol az este közeledtével szépen lehántolták, miközben a lányok, asszonyok a lombkoronáját színes szalagokkal feldíszítették. A lecsupaszított fáról most sem hiányozhatott „Elek”, a jópofa rongybábú, aki szimbolizálja a hagyományok szerint fára felmászó virtuskodó legényt. Szorgos kezek nehéz munkával kiásták a májusfa helyét, és az összeszokott csapat izgalmas percek közepette a helyére tette azt. Gyönyörű látványt nyújtott a sudár, csupasz fenyőfa, a magasban lévő lombjain vidáman lengedező színes kavalkáddal. A jól végzett munkát zeneszó mellett, vidám beszélgetéssel, falatozással, iszogatással ünnepeltük, eközben új barátságok szövődtek, a régiek elmélyültek, az esemény elérte a célját. Bizakodunk, hogy a májusfa bontása, „kitáncolása” hasonlóképpen közösségformáló, a különböző korosztályokat összekovácsoló programmá válik. H.K.ZS.